A Toldys Diák Napok keretében megrendezett német nyelvi vetélkedőre csütörtökön került sor. A verseny alapját egy német telenovella – Jojo sucht das Glück - adta, amelyet kifejezetten nyelvtanuláshoz írtak.

A napfényes díszteremben rengetegen várakoztak a verseny kezdetére; az asztalokon fehér lapok, amelyek jegyzetelésre vártak, illetve egy kis kézféleség, amelyen a csapat száma volt.

Apropó csapatok: véletlenszerűen voltak beosztva, ami elsőre – számomra legalábbis – ijesztő volt, de később nagyon örültem, hogy így alakult.

Miután mindenki megérkezett, Bártfay tanárnő rövid felvezetése után elkezdődtek a feladatok.:

1. Különféle idézetekről meg kellett mondanunk, hogy a sorozatban ki mondta.
2. Az első 10 rész címét helyes sorrendbe kellett tennünk.
3. Kvízkérdések tömkelegére kellett válaszolnunk.
4. A sorozathoz készült néhány szám is, az egyiknek a dalszövegrészletét kellett valakinek rövid felkészülési idő után gyorsan olvasnia. A kiválasztott tagok a cetlivel a kezükben föligyekeztek a színpadra, majd miután teljes csend lett, egyszerre kezdték el a szöveget olvasni. A zsűriző tanárok pontosan figyelték ki végez legelőször, és Somogyi Dánielt állapították meg győztesként, az 5. csoportból.
5. Le kellett írnunk azokat a szembetűnő bakikat, melyeket a sorozat első 10 részében találtunk.
6. További kvízkérdéssor.
7. Előre megadott rímekre kellett német verset írnunk, a sorozathoz kapcsolódó tartalommal; a kész művet természetesen elő kellett adnunk.
8. Szövegrészleteket kellett kiegészítenünk a sorozatból.
9. A gyorsolvasós zene refrénjére különféle előadásmódot kellett kigondolnunk és megjelenítenünk, a csapatunk által húzott műfaj alapján.

Egy végső kvízsor után a zsűri kihirdette az első három helyezettet, akik gumicukorban, illetve tortában részesültek.

Hétfőn volt szerencsénk meginterjúvolni Bártfay tanárnőt is az eseménnyel kapcsolatban:

Honnan találta a Tanárnő ezt a német sorozatot?

Teljes véletlenségből. A Deutsche Welle oldalát szoktam nézegetni, amely nagyon jó nyelvtanulás és -tanítás szempontjából is, és valamelyik nyáron vettem észre. Igazán jópofának tűnt, de akkor nem néztem végig.

Mennyire voltak lelkesek a diákok a programmal kapcsolatban?

Kilencvenen vettek részt, szóval úgy gondolom elég lelkesek voltak. Az már más kérdés, hogy ők magukat lelkesítették be, vagy a tanáraik lelkesítették be őket.

Gondolta volna a tanárnő, hogy ekkora sikert arat majd a vetélkedő?

Én abszolút bíztam benne, igen.

Hogyan álltak össze a kérdéssorok?

Az eredeti ötlet szerint az egyik csoportommal kezdtem el kidolgozni a versenyt, viszont nekik már időközben nem maradt annyi idejük rá, de ennek ellenére rengeteg plakátot készítettek, és sok-sok kérdés gyűlt össze tőlük – is.

Minden némettanár részt vett a szervezésben?

Igen, ez egy olyan projekt volt, ahol a többi tanárral abszolút közösen dolgoztuk ki és állítottuk össze a versenyt. Bár az én ötletem alapján indult el, de minden tanár lelkes volt. Bevitték az osztályaikba, nézegették a részeket, és mikor kiderült, hogy kvíz lesz, és hogy ez fontos feltétel, hogy kell „hozni” kérdéseket, akkor ők is csatlakoztak: így lettünk ilyen sokan

Hogy érezte magát a tanárnő a programon?

Nagyon jól! Engem kicsit feszélyezett ez a csoportbeosztás, de bíztam benne… Persze először az ember számít valamire, és nem jó, ha az nem úgy jön össze, de szerintem jöttek össze időközben működőképes csapatok is. Az emberek többsége az újdonságtól inkább tart, mint nyitott rá, de ez is jó alkalom, hogy megfigyeljük magunkat egy ilyen helyzetben.

Mi alapján derült ki, ki a győztes?

Rendes pontrendszer volt kidolgozva; a kérdéssorokat folyamatosan javította a zsűri, és a különféle előadásokra is ugyanúgy jártak a pontok.

Miket csinált volna másként a tanárnő így visszanézve?

Talán a kreatív feladatok kidolgozására hagynék több időt, illetve a műfajokat jobban kitalálni. De aminek viszont örültem, hogy ha egy csoport esetleg valami mást talált ki műfaj-téren, akkor rugalmas tudtam lenni, és elfogadni az ötletüket – szerintem ez régebben nem ment volna nekem.

Mit ad a tanárnőnek a német nyelv?

Szemléletet. Azt, hogy a dolgok mögé lehet – kell – nézni, és mennyire csodálatosan transzparens dolgok vannak. Lehet látni, hogy egy szó miből áll össze. Illetve egy másik nyelv teljesen másik ént adhat az embernek. Néha könnyebb elmondani dolgokat idegen nyelven; titkokat, tudományos dolgokat, gondolatokat. Szerintem ahány nyelv, annyi személyiség… És ez az, amit én is szeretnék (át)adni a diákjaimnak.

Lesz még Jojo-vetélkedő? Esetleg nem feltétlen a TDN keretében, hanem csak úgy?

Gondoltam rá, igen, lehetne Jojo-nachmittagokat tartani. Nagy vágyam, hogy Jojo szerepét játszó színésznőt, Dorothea Krieglt idehívjuk az iskolába, vagy valakit a sorozatból. (nevet)

Köszönjük szépen az interjút, további szép napot!