Miután az utóbbi megtörtént, Komárik tanárnő köszöntötte a résztvevőket és a nézőket, és elmondta, milyen jó, hogy tavalyhoz hasonlóan ismét megtartjuk e rendezvényt, és jó látni ennyi jelentkezőt.

Az elsősök sorszámot húztak, amelyek alapján utána mind rendre elmondták az általuk választott művet. Hibák alig akadtak, nagyobb bakira egyáltalán nem volt példa, rengeteg előadásmódot, szövegértelmezést láthattunk.

Miután mindenki megkönnyebbülten és örömteli elégedettséggel visszaroskadt székébe, a zsűri öt perc szünetet kért, hogy értékelje ki-ki teljesítményét.

Nos, néha az embernek öt perc sokkal hosszabbnak tűnik, mint annak kéne lenni. Az előbbi állapotot rengeteg versenyző arcán láttam, mindenki reménykedett, mivel egy jó toldys szívét-lelkét beleteszi abba, amibe belefog… Egy kis töprengés - mind a drámaterembelieknek és a kívül maradtaknak - után végre felcsendült a mágikus kilincs hangja, és vágyakkal tele özönlött vissza a terembe a sok résztvevő és érdeklődő.

Rengeteg díj született - ez alatt két holtversenyt és egy különdíjat is értek. Az utóbbit Kenderesi Manna (1.b) saját verse érdemelte ki, amely egy kutyussal töltött családi délutánról szólt. A harmadik helyet Gilly Zsófia (1.a) és Túri Lili (1.b) vitte, a második helyet Petőfi egyik versével kaparintotta meg Borossa Balázs (1.a). Az első helyen két lány osztozott: Cook Rebeka (1.a), aki a Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című művét adta elő, illetve Posta Anna Sára (1.a), aki Rónay György Verebek című versével szerepelt. Csak így tovább, gólyák!