A szüleink generációja a Macskafogón nőtt fel, és természetesen minden gyerekükkel végignézették. Én pedig szabályszerűen beleszerettem. Legalább ezerszer láttam már, a végére a szereplőkkel együtt mondtam a szöveget. Ezért is örültem annyira, amikor kiderült, hogy idén, 2023-ban, ez is az OSZF darabjai között lesz.

M. M. u. (Mickey Mouse után) 80-ban a macskák a teljes egértársadalom felszámolására törekszenek. Ám egy tokiói egértudós, Fushimishi (Siklósi Lőrinc) professzor megtervezi az egyetlen fegyvert, amivel a macskákat el lehet pusztítani. A tervekért pedig nem mást, mint a híres Grabowskit (Szántó Dánielt) küldik. Ezt persze a macskák nem tűrhetik, így az egér nyomába küldik a négy gengszter patkányt, hogy megszerezzék tőle a Macskafogó terveit.

A fergeteges, poénokkal teli rajzfilmet a 11. a remekül színpadra állította. Hála a kreatív rendezésnek (hatalmas gratuláció illeti Kiss Rubent és Talló Barnabást) és a nagyszerű technikai megoldásoknak (minden elismerésem a technikusoké), egy remek előadásnak lehettünk tanúi az osztály színjátszó fesztiválon. A színészek nagyszerű alakítást nyújtottak, a nézők együtt izgultak és örültek a remekül megformált karakterekkel. Személyes kedvencem Teufel (Reich Márton) és (von) Schwarz (Kovács Kata) közös jelenete volt. De muszáj említést tenni a Négy Gengszterről is, akik tökéletesen hozták a kissé ügyefogyott, de annál humorosabb patkány brigádot.

Kiemelném még talán azt a jelentéktelennek tűnő, ám annál fontosabb részletet, miszerint hűen követték a film szövegkönyvét, mindössze egyes jeleneteket kihúztak az eredetiből, de ez nem tette (számomra) sem kevésbé érthetővé, sem kevésbé élvezhetővé a darabot.

Egy szó, mint száz, csodálatos volt. A 11. a egy remek délutánt (és estét) nyújtott a közönségnek, és nagyon sajnálom, hogy ez volt az utolsó darabjuk, ugyanis még egy pár előadást végignéztem volna az ő előadásukban. De a csúcson kell abbahagyni, és ez méltó befejezés volt. Még egyszer gratulálok a 11. a-nak!