Emlékszem, várakozással telve ültem be életem első toldys színdarabjára. Izgatottan sugdolóztunk elöl a padon a barátaimmal, amikor hirtelen néma csend borult a teremre. Szász tanár úr becsukta az ajtót, a fények pedig elkezdtek elhalványulni. A még behúzott függöny elé kisétált egy lány, és köszöntötte a jelenlévőket. Majd szétnyílt a függöny, és kezdetét vette a darab, ami beszippantotta a nézőt.

Először is hatalmas gratulációval illetném a 9. a osztályt. Fiatal korukhoz képest fantasztikus előadást vittek színre, amin látszott a kidolgozottság és a sok próba. Különösen tetszett a módszer, ahogy egyik jelenetből a másikba átvezették helyszíneket. Ezen kívül a hangeffekteket is zseniálisan kitalálták (és meg is oldották).

Viszont most muszáj megállnom, és néhány szót a díszletre pazarolnom. Nagyon kidolgozott elemeket láthattunk a színpadon, amiket még egy rendes színház is megirigyelhetett volna. Kedves Óvári Noémi és Kozma Nándor! Minden elismerésem a tietek, gratulálok!

Ezen kívül lenyűgöző, hogy milyen színészi tehetségek járna a 9. a-ba! Olyan átéléssel és élvezettel játszottak, hogy néha tényleg elhittem, a színpadon valóban Dorka, a kansas-i kislány, a kutyája és Óz birodalmának lakói állnak. Személyes kedvencem Totó (Molnos Anna) volt, de rajta kívül még a Nyugati boszorkány (Hidvéghi Júlia) és a Madárijesztő (Kötcsei Júlia) is fantasztikusan alakította szerepét.

Makra Tamás felvételegaléria megtekintése

Végezetül még annyit, hogy ez egy rendkívül nehéz darab, mivel Óz történetét szinte mindenki ismeri. Éppen ezért volt nagyon magasan a léc a két rendezőnek, Formanek-Temesszentandrási Emmának és Deli Emesének, de méltán állíthatom, hogy megugrották. De még hogy! Köszönöm Nektek ezt a feledhetetlen élményt, amit az előadásotok nyújtott.