Nem titok, hogy egy Agatha Christie regényt sok szempontból nehéz színpadra vinni. Aminek a könyvek a sikerüket köszönhetik, azt a színpadon gyakran nehéz megjeleníteni. A történetek általában több szálon futnak, több helyszínen játszódnak, és néha még időbeli ugrásokat is tartalmaznak. Ezen akadályok leküzdéséhez kiváló rendezőkre és színészekre van szükség.

A rendezők (Mrekvicska Róza és Szűcs-Lechner Nadin) a rendelkezésükre álló helyet jól kihasználva állították színpadra a darabot, ezzel is fokozva annak élvezhetőségét. Nézőként a színpadon kívül zajló eseményekről végig jól informáltak voltunk, anélkül, hogy ez erőltetettnek tűnt volna. A darab jól átadta azt az élményt, amit egy ilyen regény olvasásánál a legtöbben éreznek. Miközben a gyilkos leleplezésének folyamata jól követhető volt, a gyilkos kiléte mégsem volt fájdalmasan szembeötlő.

A színészi játék mind a nagyobb, illetve kisebb szerepet vállalók körében lenyűgöző volt. Személyes kedvenceim közé tartozik Lady Lucy Angkatell kissé bohókos karaktere, akit Hegedűs Andris mesterien adott elő, színészi játékával gyakran megnevettetve a nézőket, és Gudgeon (Nikléczi Andris), aki az inasok tökéletes példája, mindenkori ugyanakkor zavartalan jelenlétével és fegyelmezettségével.

A színészi játék briliáns volt - nemcsak az egyes karakterekben, hanem a szereplők közötti kapcsolatok megjelenítésében is. Gondolok itt a szülő gyerek kapcsolatra John Christow (Tikász Álmos) és Gerda Christow (Viszló Bianka) kapcsolatára lányukkal Brenda Christowval (Tóth Boglárka), illetve a szeretői viszonyra Veronica Cray (Csintalan Zsófia) és John Christow között.

Véleményem szerint ez a darab méltó lezárása volt az osztály osztályszínjátszói pályafutásának, és ezúton is szeretnék gratulálni mindenkinek, aki a darab megvalósításában valamilyen módon részt vett.