Írta:
Írta:
Két beszámoló az idei gólyabálról - a nagyok és a gólyák szemével.
Kincses Ildikó (3.b):
A hagyomány szerint az idei gólyabálon is sor került az elsősök bemutatkozó műsorára. Látván készülődésüket, eszembe jutott a mi gólyabálunk, ami nem is volt olyan régen. Milyen nagy esemény volt ez számunkra, milyen izgalommal vártuk a bemutatkozást! Kíváncsi voltam, mások-e az új elsősök, mint mi voltunk.
Aztán elkezdődött a műsor. A néma csendben, félhomályban minden szem a színpadra szegeződött, mely hirtelen fénnyel és mozgással telt meg. Szuperhősök tűntek fel: Chuck Norris, Pindur Pandúrok, Hulk, a Macskanő és mások. Együtt elénekeltek egy dalt, melynek egyik sora így hangzott: ”Világra jöttem és láttam, mennyi a fájdalom...” A szuperhősök feladata, hogy megváltoztassák ezt a szomorú világot. Belőlünk lesznek a jövő „szuperhősei”, akik egy jobb világért dolgoznak.
A másik osztály Varró Dániel és Romhányi József verseivel nevettette meg a közönséget. A mulatságos előadást kétszer is visszatapsoltuk, ők pedig megköszönték a tanároknak a gólyatáborban végzett munkájukat.
A jól sikerült ünnepi bemutatkozást követően a gyerekekre várnak a toldys hétköznapok. Kívánom nekik, hogy úgy teljenek ezek az évek, hogy felnőttként is szívesen emlékezzenek az itt töltött időre, és olyan felnőttekké váljanak, akikre gyerekszemmel is büszkén tekintenének.
Lestyán Réka (1.b):
Öt óra körül elkezdődött az 1.b előadása, amiben a szereplők megszemélyesítettek egy-egy, inkább gyerekek számára ismert szuperhőst. Utána következtek az a-sok, és az ő előadásukban verseket halhattunk "megfilmesítve".
Mikor mindennek vége lett, a szülők és a többi osztály hazament, és most kezdődött az igazi beavatás.
Ismét csapatokra oszlottunk, mint a gólyatáborban, és sok szekció várt ránk. A szekciók között volt olyan, mint például egymás arcát kifesteni, majd koreográfiát kitalálni, csokigolyóval a szánkban latin szöveget megjegyezni.
Sok nehéz, de érdekes feladat volt, amiket minden csapat végignevetett. Végül az első helyezett nyereménye egy babakocsi, a többieké pedig többféle játék volt.
Mikor az összes csapat megérkezett a díszterembe, eskütétel következett, amit fél lábon kellett végrehajtani.
A végén mindenki boldogan, de fáradtan ment haza.
