Egy PC kritika.
Az osztályszínjátszó fesztivál idején három darabot tekintettem meg. Hétfőn a 11. b Hétvégi gyilkosság című előadását, szerdán a Tíz kicsi négert a 10. b osztálytól csütörtökön pedig a 10. a Népmesék című műsorát néztem meg. Ezek közül a Tíz kicsi néger tetszett a legjobban, mert számomra ez volt a legizgalmasabb, és ez nyújtotta a legjobb színházi élményt.
A történet tíz egymást nem ismerő emberről szól, akik mind valamilyen bűncselekményt követtek el, de tettüknek nem volt semmi következménye. Mindannyiukat egy Mr. V. A. Lacky nevű ismeretlen személy invitálta egy hétvégére néger-szigeteki villájába. A találkozás után észrevették, hogy a szoba szekrényén a "Tíz kicsi néger" című gyerekdal és tíz cserépbábu található. Vacsora után hirtelen egy rejtélyes hang szólalt meg, ami minden résztvevőt egy gyilkosság elkövetésével vádolt.
Nem sokkal ezután az egyik vendéget (akit két gyerek elgázolásával gyanúsítottak) ciánnal megmérgezték, és meghalt. Ezt követően sorban haltak meg a bűnösnek vélt személyek, pont úgy, ahogy az az említett gyerekdalban meg van írva, egy-egy cserépbábu eltűnése mellett. Végül csak ketten maradtak, Vera Elizabeth Claythorne, aki egy rá bízott kisfiút hagyott vízbe fúlni, és Philip Lombard, aki egy expedíció során huszonegy embert magára hagyott. Mivel már csak ketten voltak, egymásra gyanakodtak, végül Vera egy revolverrel lelőtte Philipet, majd az események hatására, és mivel már két gyilkosság is terhelte a lelkét, felakasztotta magát.
Sok évvel később nyomozók érkeztek a szigetre. Ekkor egy régen írt levélből kiderült, hogy egy bizonyos Lawrence John Wargrave volt a kitervelője az ügynek, azzal a szándékkal, hogy a bűnösök tetteinek legyen következménye.
Nekem nagyon tetszett, mert izgalmas és fordulatokkal teli történet volt, amiben sok csavar is szerepelt. Az is jó volt benne, hogy az összes szereplő beleélte magát a darabba, így tökéletesen tudtak hangsúlyozni, pusztán a beszédük révén is érzékelhető volt az egyes szituációk hangulata. A szerepek és szereplők összhangját tökéletesen sikerült megvalósítani, így jól lehetett követni, ahogy a történet szereplőinek kapcsolata jelenetről jelenetre változott, attól függően, hogy épp kit gyanúsítottak, ezzel is növelve az élményt.
A fényhatások tökéletesen passzoltak az adott helyzetekhez, mindig ott volt megvilágítva a színpad, ahol a legfontosabb, leglényegesebb rész játszódott. A hangeffektusok néha nagyon hangosak voltak, amik az ijesztő és izgalmas történet eseményeit fokozták, de néha túlzóak voltak.
A díszletek teljes mértékben illettek a darabban eljátszott helyszínhez. A kellékeken meglátszott a beléjük fektetett munka és idő. A színlapon elhelyezett gyerekdal is segített a nézőt abban, hogy beleélhesse magát a műsorba, és követni tudja az eseményeket. Talán a plakát lehetett volna még inkább az előadás hangulatára és történetére utaló.
Az előadás tanulságos volt, ezenkívül csodálatosan eljátszott, a fények, a díszlet, a kellékek és a szereplők egységben voltak, a színházi élmény teljes volt. Mindenkinek ajánlom ezt a darabot, mert mindenki megtalálhatja benne a neki tetszőt.