Svájciak Budapesten



Gilly Zsófia (5. a) írása a svájci diákcsere budapesti hetéről.

Egy csereút mindig hatalmas lehetőségeket rejt magában. Lehetőség új, nagyszerű emberek megismerésére, új, értékes tapasztalatok szerzésére, és természetesen egy idegen nyelv fejlesztésére, gyakorlására. Úgy gondolom a svájci diákok idei itt-tartózkodásakor mi nagyon is éltünk ezekkel a lehetőségekkel.

Vasárnap reggel 9-kor vártuk a vonatot a Keleti pályaudvaron. Az idehaza szokásos kis késéssel meg is érkezett, mindenki izgatottan várta a saját diákját, s kereste a tömegben a már fényképen látott arcot. Ez a nap volt a „családi nap”, amikor minden család a nap hátralevő részét közös programmal töltötte. Voltak, akik fürdőzni vitték a hosszú úttól kimerült diákokat, voltak, akik Balatonunkat mutatták meg nekik, de voltak, akik már az első nap bevezették őket a magyar kultúrába, és például a Nemzeti Galériába látogattak.

A hét folyamán igyekeztünk megismertetni őket a kultúránkkal, szokásainkkal, igyekeztünk egy szép összképet adni nekik az országunkról, ugyanakkor bevontuk őket a hétköznapjainkba, vittük olyan helyekre, ahova turistaként nem biztos, hogy eljutnak. Sőt az egyik nap még a magyar nyelv alapjaival is megismertettük őket.

Ittlétük során rengeteg helyen jártak, és rengeteget láttak a svájciak. Délelőtt általában Budapest látványosságaihoz látogattak, mindennap a magyar diákok közül 3-4-en kísérték őket, miközben németül meséltek az éppen esedékes látnivalóról. Jártak a Citadellán, a Városligetben, a Hősök terén, az Andrássy úton, a Terror Házában is, a Budai várban, a Parlamentben, az Operaházban, a Zsinagógában, a Bazilikában stb., szóval a kihagyhatatlan látványosságoknál.

Délutánonként viszont minden a svájci diákok igénye szerint történt. Voltak betervezett, általunk szervezett, fakultatív programok (pl.: bowling, Láthatatlan Kiállítás, Flippermúzeum), amiken a legtöbb diák részt is vett, de az is előfordult, hogy valaki inkább korán hazaindult pihenni, vagy épp vásárolni ment. Szerintem egy esti dunai hajókázás sikerült a legjobban, amikor Budapest sötétben kivilágított új arcát ismertük meg, még mi magyarok is.

De valójában, amit én lényegesnek tekintek az az, hogy szinte kivétel nélkül minden svájci kifejezetten lelkes, érdeklődő volt. Nagyon tetszett nekik Magyarország, nem győzték hangsúlyozni, mennyire hálásak nekünk, amiért ennyi remek programot szerveztünk nekik, ráadásul még aggodalmukat sem rejtették, hogy vajon ők hogyan fogják mindezt majd áprilisban viszonozni. Még fontosnak tartom kiemelni, hogy minden diák hihetetlenül rendes, segítőkész, türelmes volt.

Ezért is nem meglepő, hogy erős, meghatározó, talán életre szóló barátságok alakultak ki nem egészen egy hét alatt. Azt tudtuk, hogy valami különlegesben lesz részünk a csereprogram alatt, de arra nem számítottunk, hogy ennyire. De sajnos ez a csodálatos idő is véget ért egyszer.

Péntek este indultak haza. Az aznap délelőtt és délután nagyon érdekesen telt, még igyekeztünk kihasználni egymás társaságát, de mind tudtuk, hogy közeleg az este 8, az indulás ideje...

A pályaudvaron szó szerint könnyek közt búcsúztunk el egymástól. De mind tudjuk, hogy lesz még legalább egy alkalmunk találkozni: áprilisban mi utazunk hozzájuk.

kapcsolódó archív cikkek

címkék