Sokan tartottuk a kapcsolatot a svájciakkal, és ahogy közeledett a március, együtt számoltuk vissza a hónapokat, heteket, napokat. Amilyen sokat vártunk rá, olyan hamar el is telt ez az egy hét.

Hihetetlenül jó érzés volt azokkal újra találkozni, akiket megismertünk egy fél éve, és mégis akkor úgy tűnt, mintha csak pár hét telt volna azóta el. A szerepek megcserélődtek, mi lettünk a turisták egy idegen országban, minket kalauzoltak, mi voltunk azok, akiknek a bőröndjétől hangos volt a winterthuri pályaudvar.

Egy hét alvás nélkül, telezsúfolva jobbnál jobb programokkal, jobbnál jobb emberekkel. Talán így tudnám jellemezni az időt, amíg Svájcban voltunk. Betekintést nyertünk abba a kultúrába, aminek egy szeletét szeptemberben már megismertük. Azt hiszem, nem lehetünk elég hálásak, hogy ilyen hihetetlenül jó programokat szerveztek nekünk. A Rheinfall, Rigi, Zürich, Züricher Zoo, Winterthur, Technorama, Luzern....

Él egy sztereotípia, amely szerint a svájciak nem befogadóak, elutasítják a külföldieket. Úgy érzem, erre eléggé erősen rácáfoltak az egy hét alatt. Sőt, számomra az ellenkezőjét bizonyították be. Biztos vagyok benne, hogy akármikor is mennék vissza, ugyanazzal a kedvességgel fogadnának, mint először.

galéria megtekintése

Talán egyik fő „feladatunk” az volt, hogy a svájci cserét ne tegyük tönkre, ápoljunk jó kapcsolatokat. Azt hiszem ez sikerült.. Áprilisban visszajöttek...