Megemlékeztünk október 6-ról



Idén is megemlékeztünk október 6-ról, s ennek keretében megkoszorúztuk Batthyány szobrát.

Általános iskolás korunkból már mindnyájan tudtuk, hogy milyen gyászünnep október hatodika, hiszen mindig fehér ingben kellett megjelenni, és az első óra előtt felállva meghallgatni az igazgató beszédét. Bár be kell vallani, hogy akkor még nem tudtuk, hogy mi is ez, kik voltak ezek az emberek, mit csináltak - egyszerűen nem fogtuk fel ennek a fontosságát.

Nyugodtan mondhatom, hogy az idők változnak.

A mai nap már nem egy „fehéringes” nap volt, hanem Október Hatodika, az az Október Hatodika, amelynek minden magyar tudatában ott kell lennie, és (egy kicsit elcsépelten fogalmazva) a szívében is. Együtt indultunk el, minden osztályból két képviselő, illetve néhány tanár kíséretében, köztük az igazgató úr (félreértés ne essék, a többiek is fontosak személyükben, csak hosszú lenne felsorolni).

Amíg leértünk a Batthyány térre, mindennapos életünk problémáiról, eseményeiről beszélgettünk, ám amint leértünk az egykori miniszterelnök emlékszobrához, és Molnár Péter tanár úr elkezdett mesélni nekünk azokról az időkről, amikről ma megemlékezünk, egészen úgy érezhettük, mintha mi is megélnénk azokat.

A tanár úr beszéde után Azarova Anna, az Iskolai Diákbizottság elnöke koszorút helyezett el a gróf szobrának lábainál.

Végül az etikettnek ellentmondva elénekeltük együtt a Kossuth-nótát, amelynek a híres utolsó sora: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

article_image_2476.jpg

galéria megtekintése

article_image_2480.jpg

galéria megtekintése

article_image_2477.jpg

galéria megtekintése

article_image_2478.jpg

galéria megtekintése

article_image_2479.jpg

galéria megtekintése

kapcsolódó archív cikkek

címkék