Látszott, hogy komoly kutatómunka előzte meg, és egy gondosan felépített előadást hallgathattak meg az 5. évfolyamos tanulók. Értékét az is emelte, hogy Saád József személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a kommunista diktatúra alatt létrehozott ideiglenes táborok kapcsán. Őt és családját ugyanis 1950. június 23-án telepítették ki az ukrán határhoz közeli otthonukból, ahonnan a kormópusztai táborba kerültek. Innen csak néhány gyermekkori emléke maradt, de elmondása szerint rendkívüli érzés volt felnőttként újra elmenni oda, és ezek alapján rekonstruálni a tábor kinézetét.

Az előadás rövid bevezetővel indult. Ebből megtudhattuk, hogy a totális diktatúra 1947-ben kezdődött, és 1953-ig tartott. Ez alatt a hat és fél év alatt nagyjából nyolcezer-ötszáz embert telepítettek ki az otthonából, és vittek internálótáborokba, munkaszolgálatba, közmunkára, illetve helyeztek rendőri felügyelet alá. A számok elborzasztóak, ugyanis a kutatások alapján minden harmadik-negyedik család érintve volt. Ezen kívül érthetőbbé tette a hidegháborús helyzet felvázolását az a néhány idézet, amelyet maga Sztálin mondott a szovjet hadviselésről.

Az előadás második részében közelebbi képet kaphattunk a táborokról. A nagy részük ugyan napjainkra megsemmisült, azonban hosszú évek kutatómunkájának köszönhetően sikerült rekonstruálniuk mind a tizenkettőt, amelyek a Hortobágy és a Nagykunság területén voltak szétszórva. Saád József magyarázatainak köszönhetően el tudtuk képzelni, milyen volt az élet ezekben a táborokban, ahol az embereket hosszú órákon át, kíméletlenül dolgoztatták.

Végül különböző évekből származó képeket vetített a táborokról, amelyeken látszik, hogy az egyébként is ideiglenesnek kialakított épületek hogyan tűntek el, illetve miképpen alakították át őket.

„Magyar Gulág”? Saád József nem szereti ezt a kifejezést, mivel az alföldi táborokat nem teljesen azzal a céllal hozták létre, mint a Gulágot, illetve nem voltak olyan embertelenek a körülmények és a táborokba utazás sem. Azonban fontos, hogy emlékezzünk a kommunista diktatúra áldozataira, még akkor is, ha a nyolcezer-ötszáz embernek a sorsa csak csepp a tengerben.