Bátran kijelenthetem, hogy ez a csereprogram volt az egyik legjobb dolog, amelyben lehetőségem volt részt venni toldys éveim alatt, és hálával tartozom az olasztanárnőnek, az igazgató úrnak és mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, hogy ez megvalósulhatott.

A Toldy olasz csoportos (no meg néhány szerencsés franciás), 17 éves diákjainak egyik legjobb hete telt el április közepén. Olasz cserediákok érkeztek Budapestre, hogy eltöltsenek hat felejthetetlen napot velünk a városban. Minden magyarnak az otthonába kellett fogadnia egy diákot, akit már előzetesen kiválasztott az internet kínálta csodás lehetőségek segítségével. A diákok április 10-én, csütörtökön érkeztek.

A közös hangot mindenki elég hamar megtalálta az olasz párjával, és hamar kialakult egy nemzetközi barátság. Ugyan mindez a reptérről hazatartó kínos csenddel kezdődött, de az utolsó napokban már le se lehetett volna lőni a viháncoló társakat.

A szervezett programok során minden nevezetességet megnéztünk Budapesten, többek között a Parlamentet, a budai várat. Sőt, még foci- illetve röplabdabajnokságot is tartottunk. De igazán akkor barátkoztunk össze, amikor saját, együtt kitalált programokat csináltunk. Már első nap, mikor mindenki megérkezett a Deák térre kisebb-nagyobb késésekkel, az olaszok pár perc alatt feltalálták magukat, és mentek, amerre csak láttak. Bevallom, először megijedtem, hogy fogjuk ezeket a virgoncokat visszafogni, de kiderült, hogy aggodalomra semmi ok nem volt, a cserediákok nagyon elővigyázatosak és körültekintőek voltak. Na, meg nekem mázlim is volt, mert a cserepartnerem a 195 centijével magasan kitűnt mindig a tömegből, így hamar rá tudtam találni.

galéria megtekintése

Az első nap jobban sikerült, mint gondoltuk volna, mindenki felüdülve ment aludni, csak másnap ne kellett volna iskolába menni. Azonban ez sajnos elkerülhetetlen volt, és még most is magam előtt látom azokat a péntek reggeli hullaálmos arcokat. De az izgalom, az új élmények mindenkit ébren tartottak, és egy gyors, hideg vizes fejmosás után már készen álltunk az újabb kalandokra. Változatos volt a repertoár, tartottunk gulyás-partyt a Duna-parton, és tomboltunk Qvazy (toldys diákok híres-neves rockbandája) koncerten is.

Csak úgy röpültek a napok, és mire észbe kaptunk, már újra a szürke, hétköznapi iskolás életet éltük mindenféle olasz pezsgés nélkül.

De szomorkodásra semmi ok, jövő év szeptemberében újabb kalandok várnak ránk, amikor mi látogatjuk meg Veronát és az olasz barátainkat.

galéria megtekintése