Minden út Rómába vezet


Írta:


Mayer Zsófi (5. a) beszámolója a toldys cserediákok Olaszországban töltött hetéről.

Az idei tanév során iskolánk tanulói az aricciai James Joyce Nyelvtanulásra Specializálódott Gimnázium diákjaival vettek részt egy csereprogramban, melynek Olaszországban töltendő felére március 12-17 között került sor. A csere megszervezéséért és lebonyolításáért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Dulin Krisztina tanárnőnek és Pelényi Petra tanárnőnek, aki kísérőtanárként vett részt az utazásban.

Március 12-én, szombaton, miután hajnali fél ötre összegyűlt a teljes csoport a repülőtéren, Dulin tanárnő gyorsan lemérte mindenki bőröndjét, hogy nem haladja-e meg a súlykorlátozás felső határát, majd elbúcsúztunk a szüleinktől, és bementünk a váróba. Szerencsére a repülőút minden nehézség nélkül telt el: mivel úgyis mindenki aludni akart, az sem volt zavaró, hogy szétszórva, egymástól távol ültünk a gépen. Másfél óra elteltével érkeztünk meg a római Ciampino reptérre, ahol az olasz diákok a szüleikkel vártak minket. A gyors bemutatkozások után a James Joyce Gimnázium felé vettük az irányt. Itt vendégül láttak minket egy kiadós olasz reggelivel, néhány prezentációban bemutatták nekünk Aricciat, majd körbevezettek minket az iskolájukban, ami igazán jól felszerelt és élettel teli. Később megnéztük a Chigi Palotát, a város egyik nevezetességét. Végül mindenkit hazavittek a fogadó családjához, átadtuk magyaros ajándékainkat, és pihenhettünk kicsit az esti pizzázás és bowling előtt.

Másnap az olasz tanulókkal csoportokat alkotva bejártuk Rómát, láttuk többek között a Szent Péter Bazilikát, az Angyalvárat, a Spanyol lépcsőt, a Circus Maximust és a Villa Borgheset, körutunkat a Narancsok Kertjével zártuk.

Hétfőn reggel az olasz diákok iskolába mentek, mi pedig két tanárnőnk és egy idegenvezető kíséretében ismét Róma felé vettük az irányt, ahol megnéztük a híres tereket, a Trevi-kutat, a Pantheont, a Colosseumot, a Forum Romanumot, és lehetőségünk nyílt néhány szuvenírt is vásárolni. Este csupán hosszas keresés után találtunk egy nyitva lévő bárt, ahol jókat beszélgettünk, és fontos magyar szavakat tanítottunk az új tudásra szomjazó partnereinknek.

Kedden az aricciai diákokkal együtt utaztunk el különbusszal Sperlongaba, egy csodálatos tengerparti üdülővárosba. Először egy kis múzeumot néztünk meg, mely tele volt mitológiai hősök szobraival, majd Tiberius császár egykori villáját. Később néhányan még arra is vállalkoztak, hogy megmártózzanak a hűvös tengerben. Ezután strandfociztunk vagy a homokon ülve beszélgettünk, majd néhány óra után hazaindultunk. Miután mindenki hazaért az olasz családjához, pihentünk, és este ismét beültünk egy hangulatos bárba.

Szerdán reggel korán keltünk, mivel minden magyar tanuló a cserepartnerével együtt iskolába ment. A suliban három csoportra lettünk bontva, és így vehettünk részt egy-egy olasz nyelvű történelem-, matek- vagy művészettörténet órán. A tanórák befejeztével egy érdekes filozófia-előadást hallgattunk meg, ezután pedig elsétáltunk Genzanóba, egy szomszédos településre, ahol a gyönyörű, tóra nyíló kilátással rendelkező Sforza Cesarini palotát jártuk be egy idegenvezető segítségével. Ezt követően mindenki hazament, összecsomagolta a bőröndjét, majd este hat óra körül az Albano-tónál találkoztunk. Röpke két óra várakozás után beültünk egy étterembe, ahol búcsúvacsoraként rengetegféle fogást szolgáltak fel: mindenki jól teleette magát már a négyféle előétellel is. Azt este végére olyan jó hangulat kerekedett, hogy mindenki táncra perdült, még a tanárnők is velünk macarenáztak. Éjfél körül – a másnapi korai kelés kényszere miatt – értünk jöttek az olasz szülők, és hazavittek bennünket.

Csütörtökön mindenki kicsit szomorkásan fogyasztotta el utolsó olaszországi reggelijét, aztán elbúcsúzott a fogadócsaládjától, és mivel az olasz diákoknak aznap tanítás volt, néhányan még otthon búcsút kellett mondjanak a partnerüknek, hiszen sajnos nem mindenkit tudott kikísérni a reptérre a cserediákja. A búcsúzkodás pillanatai igen érzelmesnek sikerültek, néhányaknál bizony még a mécses is eltörött.

Rendkívül sok új, életre szóló élménnyel gazdagodtunk odakint, és alig vártuk már április 10-ét, amikor ismét viszontláthatjuk egymást az olasz tanulókkal.

image1-2016-05-31-17-01.jpg

nagyítás megtekintése

kapcsolódó archív cikkek

címkék