Lestyán Réka (5. b) és Mayer Zsófi (5. a) beszámolója az olasz cserediák-program magyarországi eseményeiről.
Április 10-én, délután 3 óra körül már minden magyar izgatottan várta az olasz diákokat és tanárokat a reptéren, a mindenféle diákcsoportot látván reményekkel teli vártuk, hogy ők lesznek azok, azonban a gépük majdnem egy órát késett. Mikor megláttuk őket kijönni, mindenki odarohant, megkereste partnerét, majd körbeölelt mindenkit, és elindult hazafelé, hogy kicsit lepihenhessen a cserediákja. Egy kis alvás és evés után estefelé újra összegyűltünk, és egy hosszas séta során felvittük őket a Gellért-hegyre, hogy megcsodálhassák azt a várost felülről, ahol az elkövetkezendő 5 napot töltik majd. Ezután busszal lejöttünk onnan, és bevittük őket a belvárosba, ahol az első este alkalmából beültünk egy bárba.
Másnap reggel iskolába vittük őket, ahol először is kaptak egy előadást Magyarországról, Budapestről, illetve az iskoláról, majd beülhettek pár órára: angolra, franciára vagy éppen olaszra. A tanórák után néhányan körbevezették őket az iskolában, bemutatva az egészet, majd megebédeltek az iskolai menzán. A következő program a vár megtekintése volt, erre viszont sajnos csak néhány perc jutott, ugyanis időpontra kellett megérkezni a sziklakórházhoz, ahol egy órát töltöttek. Ezután mindenkinek volt egy kis ideje hazamenni, és felfrissülni, ugyanis az estét ismét a városban töltöttük.
A kedd reggeli koránkelés után az iskola előtt találkoztunk, hogy bevegyük a várost, viszont most csak néhány magyar tartott az olaszokkal. Elsőként a Hősök terét látogattuk meg, majd innen kezdve körutunkat bejártuk a Városligetet, Széchenyi fürdőt. Ezután metróval az Operához mentünk, ahonnan átsétáltunk a Bazilikához és a Lánchídhoz, ahol a 2-es villamosra szállva elkísértük őket a Parlamenthez, amit csak az olasz diákok és tanárok járhattak be. Amint kijöttek, elsétáltunk a rakparton a holokauszt-emlékműhöz, a cipőkhöz. A városjárás után a Kossuth téren csatlakoztak a többiek is hozzánk, és elvittük ebédelni a partnereinket a Vörösmarty térre. Egy jó evés után kilátogattunk a Margit-szigetre, ahol a nagy füves réten különböző játékokat játszottunk. Mikor végeztünk, mindenki hazatért, majd este visszavittük őket a városba: a rakpartra ültünk ki velük, ahol megcsodálhatták az éjszakai Budapest szépségét.
Szerdán ismét túrázni indultunk, ám utunk aznap a János-hegyre vezetett. Kissé lassacskán, az ütemtervtől eltérve értünk fel a kilátóhoz, ahol sok szép képet készíthettünk az elénk táruló fővárosról. Ezután egy rövidke pihenő következett: mindenki kifújhatta magát és - a nagy melegre való tekintettel - ehetett egy kis fagyit. Ezt követően minden tanár és diák (halált megvető bátorsággal) felült libegőzni, annak végállomásától pedig a buszra, amivel ebédelni vittük el partnereinket. Este Szilágyi Zoli nagyszüleinek nyaralójába voltunk hivatalosak, egy táncos kerti partyba, ahol mindenki jól szórakozott, ezen kívül sok titokra derült fény.
Az utolsó napon, csütörtökön az olaszok ismét megcsodálhatták iskolánkat és annak tornatermét egy-egy barátságos röplabda és focimeccs keretében. Néhány önfejű olasz diák eközben egy melegszívű, vendégszerető nénike lakásán kóstolhatta meg a híres magyar italt, a pálinkát. A mérkőzések és egy mexikói ebéd után a Terror Házába mentünk, ahol egy tárlatvezetésen vehettünk részt, ami mindenkire megrendítő hatást gyakorolt. Végül, az utolsó estét megünnepelvén az egyik, már korábban megismert bárba ültünk be szórakozni.
Másnap reggel mindenki kivitte a maga partnerét a reptérre, és könnyes búcsút vettünk egymástól. Ám a barátságok nem szakadtak meg: nyáron jónéhány magyar diák utazik ki ismét Olaszországba, ezen kívül az olaszok közül is sokan jönnek majd a Sziget Fesztiválra!