2022. 05. 24-én rendezték meg az I-II-XII. kerület középiskolás diákjai számára versenyt, melynek a II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium adott otthont.

Lány és fiú csapatunk is nagyszerűen játszva második helyezést ért el!

Az eredményhez szeretettel gratulálunk!

Morvai Mátyás (17) beszámolója:

galéria megtekintése

Május eleje felé került először szóba a tankerületi B33 Streetball kupa, amikor Takács tanár úr a folyosón elhaladva röptében közölte velem, hogy ha van kedvünk, leadhatjuk a jelentkezésünket a versenyre.
Ekkor kezdődött a toborzás.
Gondtalanul összegyűlt mellém még 4 ember, a VI-os korcsoport krémje (Danka Benedek 19; Csák Botond 10; Varga Dániel 9; Pálos Ferenc 11), és a lánycsapat (Kis Dorottya 6; Kosdi-Kovács Zorka 9; Spányi Márti 10; Murányi Jerne 8).
Itt már izgulva, ámde kellő önbizalommal és optimizmussal vártuk május 24-ét, a bajnokság napját.
Nem is kellett sokat várni, mivel egy jól sikerült szombati majális után hamar eljött a kedd.
Tisztán emlékszem, hogy még aznap, mivel csak délre kellett a helyszínen lenni, bementem nulladik óra fizikára, mondván, a fakt nem maradhat el.
Azután indultam csak el a Móricz Zsigmond Gimnáziumba, ahol egy tágas, fényes, zsivajgástól visszhangzó tornacsarnok fogadott.
Zavarba ez engem természetesen nem ejtett (de), és céltudatosan a csapattársaim keresésére indultam.
Találkoztunk egy idő után, és kiderítettük, hogy minden egy óra késésben van, szóval előreláthatólag az egykor kezdődő meccsünk kettőkor fog sorra kerülni.
Megkezdődött tehát a kínzó várakozás, ami a jó társaság mellett nem is volt annyira kínzó.
Ott vártunk a tornaterem oldalában az ajtó mellett kosárlabdát pattogtatva, majd egykor átöltöztünk, és még egy órán át folytattuk a várakozást, ami közben a lányoknak szurkoltunk.
Nagy megkönnyebbülés volt számomra, amikor a csapatunkat először a pályára hívták, és szerintem most mindenki nevében beszélek.
De a neheze csak most következett, mert négy meccs állt előttünk, ahol a legjobbat kellett kihozni magunkból.
Jó teljesítményt nyújtva szoros küzdelemben a hoszzabbításban dőlt el az első meccs a Móricz csapata ellen Csák Boti buzzer beater hármasával.
Átestünk a holtponton, és a siker mámorától túlfűtve néztünk a többi mérkőzés elébe.
Kellemetlen volt megtapasztalni, hogy magas lóról tényleg nagyot lehet esni, és visszazökkentünk a valóságba, amikor a Hunfalvy csapata ellen játszottunk.
Helyén való küzdelemben végül alulmaradtunk.
Onnantól számomra megmagyarázhatatlan módon higgadtság és hidegvér jellemezte a hangulatot.
Gyanúsan szépen játszottunk az Addetur ellen, akiket meg is vertünk.
Nem egészen két perc szünet után kezdetét vette az utolsó játszma a Szent Angéla csapata ellen.
Eleinte tettünk szert a vezetésre, amit képesek voltunk megtartani, és az emiatt egyre frusztráltabb ellenfél egyre több faultot követett el.
Mikor betelt a pohár Takács tanár úrnál, elszabadultak az indulatok mindkét fél részéről, és egy sor üvöltözés következett, aminek a csapatunk professzionális hozzállása miatt hamar vége lett, és a játék folytatódhatott.
Repültünk át a perceken, és a negyedik meccset megnyertük végül, aminek következtében a 2. helyen végeztünk, pont mint a lánycsapat.
Az elvárásaimat bőven túlszárnyaltuk, nagyon szépen játszottunk, és ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt.
Példátlanul jó nap volt, amire boldogan gondolok vissza.