Mikor hallott először a Toldyról?

Nagyon régen. Ugyanis ide járt a nővérem, aki hét évvel idősebb nálam. Kisiskolásként még ide jártam teátrum-előadásokat nézni. Akkor még Takács tanár úr játszott a darabokban, általában a főgonoszt. Nagyon tetszett az iskola, és később én is idejártam, a második hatosztályos évfolyamba, Ficsor Mária osztályába (Ő már elment nyugdíjba).

Mikor döntötte el, hogy magyart szeretne tanítani?

Ez is nagyon régre megy vissza, mert az édesanyám is magyartanár. Mindig láttam, ahogy javította a füzeteket, dolgozatokat, készült az órákra. Nagyon tetszett, otthon mindig iskolásat játszottam kislány koromban. Amikor pedig ide jártam, Komárik Anna volt a magyartanárom, és nagyon szerettem a magyarórákat. Amikor gondolkodtam hatodikban, hogy most merre tovább, vagy az építész kar, vagy a bölcsészkar merült fel.

A kettő teljesen más világ.

Teljesen más, de ez a kettő volt jelölt. De végül a bölcsészkar mellett döntöttem, német-magyar szakon tanultam tovább. Szóval Komárik tanárnőnek volt nagy szerepe a pályaválasztásomban, és Földvári tanár úrnak, hiszen ő volt a némettanárom.

Hogy tetszik a tanárnőnek eddig a Toldy Gimnázium tanárszemmel? Mert diákként már megtapasztalta.

Nagyon jól érzem magam, a hangulat ugyanaz. Fontos az összetartás, a bajtársiasság a tanáriban is meg mindenhol. Úgy érzem, hogy hazaértem. Tényleg.

Milyen volt a gimnázium, ahol a tanárnő előzőleg tanított?

Most is tanítok párhuzamosan egy másik iskolában, itt csak nyolc órám van. Az egy zenei szakközépiskola. Ami nagyon más, mert például nem lehet leckét adni, mert délutánonként mindenki gyakorol. Nem tudnak otthon készülni, úgyhogy mindent az órán kell megtanítani.

Nehezebb?

Igen, de például sokkal kevesebben vannak. Mikor először bementem a 4.b-be itt, azt mondtam, hogy Úristen, olyan sokan vannak, nem is látok egyszerre mindenkit. De most, hogy már nagyjából megtanultam a nevüket, nem is tűnnek olyan soknak. Eleinte nagyon küzdöttem, szegényeknek mindig ki kellett tenniük a névtáblájukat.

Hogy készül fel egy órára?

Ez jó nehéz kérdés. Először is adott a tananyag, amit meg kell tanítani, ebbe próbálok belehelyezkedni, hogy miként lehet ezt jól megérteni. Nem szeretek úgy tanítani, hogy én kiállok, mindent elmondok, a diákok meg leírják. Sokkal jobb, amikor együtt rakjuk össze, az ő véleményük, tudásuk is hozzájárul. Mindig előre összeírom azokat a kérdéseket, amiket fel szeretnék tenni, és abban bízom, hogy a válaszok arra fognak rávezetni, amit én is elmondanék. Ezt a módszert szeretem, és ezt az utat kell előre bejárnom, hogy miként fogunk oda kilyukadni, ahova én szeretném.

A két iskolának a hangulata teljesen különböző, vagy azért vannak hasonlóságok?

Ott a közösségi életet alapvetően a zene határozza meg. Egész nap azt lehet hallani, hogy az összes teremben van valaki, aki gyakorol. Koncertek, meg a különböző zenei események azok, amik ilyen közösségi szempontból fontosak. Igyekszem minél több nagy koncerten, tanszakin ott lenni. Itt meg a színjátszás. Most is alig várom, hogy elkezdődjön az osztályszínjátszó, meg a TDN.

Játszott toldys színdarabokban annak idején?

Talán egyben volt valami szerencsétlen próbálkozás, de nem vagyok színpadra termett. Nem az én világom a szereplés. A színházat egyébként nagyon szeretem, de inkább lentről.

Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

Szeretek olyan programokat szervezni a barátaimmal, ami valahogy eltér a hétköznapoktól. Kirándulni, vagy múzeumba menni. Szívesen csinálok olyat, amit eddig még nem, olyan helyekre elmenni, ahol még nem voltam. Sportolni nem jutok el gyakran, általában tornázni, vagy úszni kellene, de nem nagyon sikerül megoldani. Van két nővérem, az egyiknek már négy gyereke. Ahhoz, hogy tartsuk a kapcsolatot, sok idő szükséges. Természetesen nagyon szívesen vagyok velük, a testvéreimmel és a gyerekekkel is.

Köszönöm szépen!

Én köszönöm a lehetőséget!