Beszámoló az 1. b osztály két tagja tolmácsolásában a gólyatáborról.
Indul a Roxfort Express! A fülkék megteltek, az első benyomás uralkodik. Végzősök rohangálnak a vagonban, a gólyák hangulata oldódik, most már csak a pörgő nagyokon csodálkozunk.
Egyházaskozár, megérkeztünk. Egy gyönyörű falu, történelmi múlttal Baranya megyében. De miért is jelentős ez nekünk? Itt található a Szuppi Lovasudvar, toldys gólyatáborunk helyszíne. Elhelyezkedtünk a szobákban, a mediterrán hangulatú szállás az első pillanattól fogva megkapó volt. Nem pihenhettünk sokáig, hiszen kezdetét vette valódi toldys létünk, mégpedig ismeretséget kötöttünk egész osztályunkkal. Csapatokba osztottak minket, napunk további részét ezekkel töltöttük. Este lehetőségünk volt a tábortűznél énekelni, majd eljött a takarodó, bár ez nem akadályozott meg minket semmiben.
A testmozgás mindig fontos, ezen elv szellemében minden napot reggeli tornával kezdtünk, majd frappáns közösségi játékokban vehettünk részt, szabadidőnkben pedig kártyáztunk, beszélgettünk és barátságokat kötöttünk.
Táborunk során nagyon sok élményt szereztünk, ezek közül kiemelnénk a bátorságpróbát és a ZTM-et. Az előbbinél hátborzongatóan megszervezett erdei úton mentünk végig hajnali háromkor, ami sokaknak a kedvenc emlékévé vált. Az utóbbi, a ,,Zenés táncos mulatság” estéjén hosszú távú feladatot kaptunk. Küldetésünk volt! A jövő toldysainak kell majd továbbadnunk egy régi hagyományt, a fűnyíró táncot. Ez egy alapvető mozdulatból áll, amely szinte a végtelenségig ismétlődik. A táborbeli utolsó esténk után fáradtan zuhantunk ágyba.
Pakolás. Ez jellemzi utolsó napunkat, és persze a nehéz szívű elválások. A Keleti pályaudvaron egy gyerektömeg búcsúzkodik. Egy korszak véget ért, nem is, még csak most kezdődik.