2019-es sítáborról szóló második beszámolót Mátyus Lilla és Nagy Jázmin (4. a) készítette.
Ígéretünkhöz híven folytatódik a sítábori beszámoló sok-sok képpel és videóval. Az idei hangulatot Mátyus Lilla és Nagy Jázmin írása eleveníti fel.
Takács Zoltán
Mondanunk sem kell, hogy a sítábor a téli időszak csúcspontja egy toldys diák életében.
A szokásos módon indultunk neki a tábornak, azzal a különbséggel, hogy idén szombat helyett vasárnap volt a gyülekező, és amíg a buszokba pakoltunk, városunkhoz szokatlan módon esett a hó.
a tábor résztvevői felvétele
Ismét rekordszámú toldys jelentkezett, és hála a tanári gárdának, 146 diák érkezhetett meg Nassfeldre, hogy ott elmélyítse síelési, és egyéb tudományát… Hamar megérkeztünk Villachba a szállásra, még sötétedés előtt, ami dicséretre méltó ekkora létszámmal és három busszal. A diákság örömére az idősebbek meglágyították Takács tanár úr szívét, aki áldását is adta egy tábornyitó ZTM-re (azaz Zenés Táncos Mulatságra). Másnap reggel szokásos ébresztés. Azaz mégse. Hiszen nem a nagy kedvenc "Reggel" szólalt meg Lőrincz tanár úr hatalmas hangszórójából, hanem valami egészen más, a tábor végére azonban visszatért a megszokott dallam, ami természetesen a reggeli hangulatot is hozta magával. Szász tanár úr arcán először a meglepettség tükröződött, hiszen ő eddig nem ismerte a toldysokat, de nem kellett sokat biztatni, természetesen azonnal benne volt a mókában.
Hihetetlen szerencsének köszönhető, hogy Nassfelden csodálatos volt az időjárás, verőfényes napsütésben síelhettünk az első két nap. Kedden a felsőbb évfolyamosok versenyt rendeztek az alsóbb évfolyamosok számára. Akadt pár másodikos, akik kifejezetten be voltak rezelve, hogy vajon mi vár rájuk odabent. A pihenőnap szerdára esett, ami nagy szerencse volt, mert aznap annyira esett a hó, hogy a saját cipőnket sem láttuk. Ekkor a többség a hüttézést választotta, azonban a kevésbé lusta társaság dacolva a körülményekkel koptatta a lécet továbbra is (mi természetesen nem ezek közé az emberek közé tartoztunk). Ezen a napon jött el az eredményhirdetés. És egy meglepetés: a hagyományos dalok megtanítása az ifjaknak, illetve néhány zöldfülűnek. Mikor már mindenki kívülről fújta a "Toldy sííííítáááábor... " illetve az "Elment egy lány az erdőbe…" kezdetű dalokat, a tanárok meglepték a két szerencsés szülinapost, akik még tortát is kaptak. Csütörtökön egy váratlan fordulat következtében megjelent egy tucat régi toldys, akiket vegyes érzelmekkel fogadott a táborozó társaság. De a vége mégiscsak egy közös ZTM lett, ahol remélhetőleg mindenki jól érezte magát. Pénteken már csak a búcsúcsúszások maradtak hátra, amelyekkel egy évre elbúcsúztunk a kedvenc pályáinktól.
Szombaton a hosszú út után, amin néhány nehézségbe ütköztünk (majdnem otthagytunk valakit egy benzinkúton) szerencsésen megérkeztünk a Dózsa György térre, ahol szeretett szüleink várták ránk. Ismét csak annyit tudunk mondani, hogy nagyon köszönjük Szarvas Zsófi, valamint Ravasz-Gergely Mariann tanárnőknek és természetesen Takács Zoltán, Varga Barnabás, Szász András, Lőrincz Milán tanár uraknak, hogy elhoztak minket és vigyáztak ránk. Nem utolsó sorban táborunk orvosának Dr. Gilly Gyulának és Szél Norbert tűzoltó főhadnagy uraknak, hogy ők is szebbé varázsolták ezt a hetet. A kicsi Gergőt sem lehet kihagyni, hiszen biztos, hogy minden lány mosolyogva ébredt, amikor ő a fejünket simogatva keltegetett minket. Reméljük, velünk együtt ők is sok szép élménnyel tértek haza, és jövőre örömmel jönnek újra Nassfeldre. És hát, toldysok, kitartás! Már csak pár hét, és újra Nassfelden találjuk magunkat. Nagyjából. 355 nap, és indulunk. Addig is: "Elment egy lány az erdőőőőbe ..."
a tábor résztvevői felvétele
A többit úgyis tudjátok.
a tábor résztvevői felvétele
