Kedves Toldys!

Amikor mindenből eleged van, és földhöz vágod a füzetet; amikor a nyárért rimánkodva nézed a matek füzet fölött a plafont, és az egész iskolásdit a hátad közepére kívánod, töprengj el még egy kicsit. Ha visszagondolsz a tavalyi évre, mi jut eszedbe előbb, a hétfői fizika dolgozat 2/3, amit november második hetében kaptál, vagy esetleg a sítábor? Na ugye! A pillanatnyi érzések sokszor tévútra viszik a gondolatokat. A jó mindig megmarad, a rosszat elfelejted, esetleg tanulsz belőle, de nem határozza meg az emlékeidet. Nem arra fogsz emlékezni, amit nem szerettél, az marad meg, amit imádtál.

Van, ami megéri, erről mesélhetnének az idei végzősök: „Takarítok, felseprem az udvart, nem kések, vagy viszlát sítábor? Takarítom, felseprem az udvart, nem kések. Hello, Sítábor!”

Csupán 6 nap, de garantált kikapcsolódás a szürke hétköznapokból. Nem atlasz, hanem síléc. Nem kakaós csiga, hanem germknödel. Ami változatlan: „Tanár úr”, „Tanárnő” szavak, melyek vonzata a hála. A jó nem csak úgy van és lesz, a jóért dolgozni kell. Élvezzük és értékeljük!

6 év, elrepül, és észre sem veszed. 6 x 6 nap, mintha ott sem lettél volna, mégsem felejted el soha. Emlékek és élmények, arcok és emberek. Minden, amit megélsz, pillanatok sokasága. Csak 36 nap, az emlékeidben képek, érzések, benyomások. Hoppá, egy igaz közhely: Nem a mennyiség, hanem a minőség…

13 évesen mentél először, 18 évesen jöttél haza utoljára. Valóban, felnőttél és észre sem vetted.

- Te mire fogsz garantáltan emlékezni?

- Én a Sítáborra.

Üdv: Németh Olívia

• egyik videó
• másik videó