Mit jelent a tanárnőnek a Toldy? Mely szavakkal tudná ezt a legjobban leírni?

A Toldyról elsősorban pozitív szavak jutnak eszembe: felelősség, szeretet, gondolkodás, összefogás. Ha negatívat mondanék, az talán a fáradtság vagy a kudarc lenne.

Mire gondolt és mit érzett a tanárnő, amikor értesült a kitüntetésről?

Örültem, és megtiszteltetésnek éreztem, és azt is éreztem, hogy fel kell nőnöm a feladathoz, mert ha megkaptam, akkor tényleg olyannak kell lennem, aki ezt megérdemli.

Mikor és hogyan döntötte el, hogy a tanári pályát szeretné választani?

Egyáltalán a tanári pályának az ötlete 12-es évem februárjában jött, de akkor sem voltam benne biztos. Kedvenc tantárgyam a biológia volt, és éveken keresztül az orvosi egyetemre szerettem volna menni. Most sem értem, ha valaki nem szereti a biológiát; az a világ, az az élet. Végül azért mentem matek-fizika szakos tanárnak többek között, mert úgy éreztem, ha a matekot abbahagyom, akkor elfelejtem, de ha a biológiát abbahagyom, azt még tudom pótolni. Még az egyetem elvégzésével sem volt biztos az ötlet, hogy tanítani szeretnék, csak úgy éreztem: ezt most kipróbálom.

El tudná mesélni a tanárnő és a matematika találkozásának történetét?

Középiskolában szerettem meg a matematikát, és ezt az iskolámnak köszönhetem. Volt egy több fordulós írásbeli háziverseny az iskolában. Matekórán mindig a hamar végeztem a feladatokkal, és rosszalkodtam, ezért a matektanárom megengedte, hogy gondolkodjak a versenyfeladatokon. Így akkor már be is adtam őket a versenyre, és rájöttem, hogy szeretek rajtuk gondolkodni. És azóta úgy maradtam. Én egy boldog tanár vagyok és szeretek tanár lenni. Gyerekeket tanítani egy értelmes dolog, igényli a kreativitást, és tele van örömmel. Mert amikor egy gyerek valamit megtanul, annak a gyerek is örül, és ebben az örömben én is osztozom; örülni pedig jó.

Mikor és hogyan került a Toldyba? Milyen jelentős különbségeket tud kiemelni a Toldy, és a korábbi iskolák között, ahol tanított?

’92-ben jöttem a Toldyba, mert akkor volt kicsi a gyerekem, és az előző munkahelyem nagyon messze volt a lakásunktól, közelebb kellett maradnom. A Toldyban éppen akkor volt egy üres hely, és felvettek. Boldog voltam, hogy bekerültem, és boldog voltam, hogy itt maradhatok, és a tanítványaim nagyon kedvesek voltak. A korábbi tanítványaimat is nagyon szerettem, de hát a Toldyban nagyon kedves gyerekek tanulnak, akiken látszik, hogy nagyon szeretik őket otthon.

Milyen hatással volt a tanárnőre a Toldy légköre, amióta itt tanít? Mit adott hozzá a tanárnő személyiségéhez?

Huszonnyolc éven keresztül együtt éltem a Toldyval, folyamatos alkalmazkodás volt ez, de nem elsősorban az iskolához, hanem inkább a világ változásaihoz, együtt alakultunk a Toldyval. Ami nem változott, az az, hogy a gyerekek, akik ide járnak, nagyon kedvesek, motiváltak és elkötelezettek, és akarnak tanulni.

Más-e ma a Toldyban tanítani, mint régen? Ha igen, miben mutatkoznak a változások?

Az emberek is folyamatosan változnak, csakúgy, mint a világ infokommunikációs környezete. De nem tanítok sokkal másképpen most sem, maximum mást, de az nem változott, hogy a gyerekeket el kell fogadni olyannak amilyenek, és mindig megérteni őket.

Volt-e olyasvalaki a tanárnő életében, akitől sokat tanult, akire felnézhetett?

Pelényi tanárnőtől nagyon sokat tanultam. Ő az, akire azt mondhatom: ha olyan jól tudnék tanítani, és olyan lehetnék, mint ő, biztos nagyon elégedett lennék magammal.

Mit jelentenek középiskolás diákévei a tanárnőnek? Már akkor is el tudta magát matektanárként képzelni?

Számomra nem a középiskolás éveim voltak az igazán meghatározók, hanem az egyetemista éveim. Amikor egyetemista lettem, akkor történtek nagyobb változások, akkor kezdtem el jobban megtalálni önmagam.

Szokott-e azon gondolkozni, hogy a diákok milyennek látják?

Szerintem az sosem egy jó dolog, ha azon gondolkozol, milyennek látnak mások. Magamat akarom belülről koherensnek érezni, nem azzal akarok foglalkozni, hogy ki milyennek lát kívülről, megpróbálok inkább arra figyelni, hogy olyan legyek, amilyen én akarok lenni. Az ember ne az alapján hozzon döntéseket, hogy mit gondolnak róla, hanem hogy a kihívásoknak megfelelően tudjon reagálni.

A Toldy mai diákjai csak történetekből ismerik Pataki Gyula igazgató urat, a díj névadóját. Tudna egy kicsit mesélni róla?

Én személyesen sajnos nem ismerhettem: ő akkor halt meg, amikor én ide kerültem, de azt tudom, hogy nagyon-nagyon szerette a gyerekeket, és emiatt egy végtelenül felszabadult légkört tudott biztosítani az iskolában.

Köszönöm szépen a beszélgetést, és még egyszer gratulálok a tanárnőnek!

Én köszönöm a fáradságot. Megtiszteltetés volt.