Kara Móni, 6.b

Mi történik akkor, ha 48 teátrista fogja magát, és egy körülbelül 10 oldalas szövegkönyvet nekiáll kibővíteni? A forrás nem túl sok; egy regény, egy film, és egy színdarabfordítás… De a teátristák megoldják… Hiszen egy toldys megoldja… És ekkor születik valami egészen egyedülálló…

Amikor januárban elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mit is adjon idén elő a Teátrum, nem igazán volt egyetértés… De aztán győzött a többség akarata: A lovakat lelövik, ugye? című előadást választottuk, és kezdetét vette a hat hetes kemény munka.

A próbák eleinte nem mentek zökkenőmentesen. Sőt... Sokszor éreztük azt, hogy nem lesz az egészből semmi… Aztán egyszer csak történt valami. Szinte egyik próbáról a másikra elkezdett összeállni a darab. És végre azt éreztük, hogy igen, sikerülni fog az előadás. Aztán hirtelen már ott tartottunk, hogy hétvégi próbák vannak… Ezek mindig nagyon izgalmasak, mivel a teátristákon kívül senki nincs ilyenkor az iskolában. Leírhatatlan érzés. Szombatonként kettőtől hétig, vasárnaponként pedig kilenctől kettőig próbálunk. Azt kell, hogy mondjam, ezeken a próbákon áll össze igazán az előadás. Ha ez nem történik meg, akkor minden veszve van… De szerencsére megtették a hatásukat, így amikor eljött a 17-e, amikor főpróba volt, készen álltunk megmutatni, min is dolgoztunk az elmúlt másfél hónapban.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

Majd másnap már élesben ment az egész. A teátristák fél 6 körül elkezdtek gyülekezni a hátsó teremben, majd jött a készülődés, egy órával később pedig elkezdtek szállingózni az első nézők is. Aztán 7 után nem sokkal izgatottan álltunk a függöny mögött arra várva, hogy kialudjanak a fények, és elkezdődjön a maratoni táncverseny. Kétszer egy óra kemény tánc… Folyamatos fáradás… De bírjuk… Mert muszáj… És a történet egyre izgalmasabb lesz… A végén lesz gyilkosság… És happy end is… És rengeteg kérdés marad… A nézőkben és bennünk is… Még ennyi előadás után is. De azt szokták mondani, hogy az a jó előadás, amin muszáj gondolkodni még azután is, hogy kijöttünk a nézőtérről.

Hogy megérte-e megcsinálni? A teátristák egyértelmű, egyöntetű válasza az, hogy igen. Annak ellenére, hogy nem volt mindig egyszerű. Végzős teátristaként nagyon örülök, hogy egy ilyen darabbal búcsúzhattam a Teátrumtól. Bár a mondás, miszerint egy teátrista mindig teátrista marad, remélhetőleg igaz… Úgyhogy talán nem búcsúztunk örökre.

Rév Dániel és Szeberin Viktor (4.b)

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

Ahogyan azt már az előző években megszokhattuk, a Teátrum idén is a TDN során mutatta be produkcióját. A toldys színjátszó kör állandó magas színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint a három teltházas előadás a kissé átrendezett díszteremben.

A Teátrum idei előadásában a Horace McCoy A lovakat lelövik, ugye? című könyve alapján készült színpadi művet dolgozta fel nagyon sikeresen. Először is mindenképpen ki kell emelnünk Eck tanárnő munkásságát, aki minden évben rengeteg munkával hoz létre egy, az összes toldys számára emlékezetes programot.

Az érdeklődők között egyaránt voltak jelenlegi es volt toldysok, tanárok, valamint hozzátartozók, ahogyan ezt már megszokhattuk. A maratoni táncversenyen kialakuló konfliktusok lassú alakulását végigkövető dráma élvezhetőségét a hozzáértő rendezés és a tehetséges színészi játék tette lehetővé, ez ugyanis elengedhetetlen ennél a darabnál.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése

A Teátrum színészei között találkozhattunk ismerős, régi tagokkal, azonban nem volt hiány a fiatalabb generáció képviselőiből sem. A darab két felvonásban játszódott, az első felvonást leginkább egy elhúzódó expozícióként lehetne jellemezni, míg a második felvonás eseményekben és fordulatokban bővelkedik. Itt hozzá kell tennünk, hogy a könyv eredeti története változtatáson esett át, a végéről ugyanis kimaradt egy haláleset, ennek okait valószínűleg csak a teátristák tudják, de az biztos, hogy a darab így is fordulatokban gazdag.

Kellemes meglepetést okozott számunkra a díszterem átrendezése, ami ez által két, egymással szemben lévő nézőtérre oszlott, középen a színpaddal/táncparkettel.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a Teátrum előadása idén is nagy sikerrel zárult, és megint csak egy remek produkciót láthattunk a díszterem színpadán, reméljük, még sok ilyenben lehet részünk.

Varga Barnabás felvételegaléria megtekintése