A végzősök is rágyúrtak a táborra.
Benjamin Franklin szerint "az életben csupán három dolog biztos: a halál, az adó és, hogy ha a végzős toldysok szerveznek valamit, akkor az fantasztikusan fog elsülni."
Nem volt ez másképpen a 2023-as toldys gólyatábor esetében sem: parádésan sikerült. A tábor keretmeséje gyanánt választott indiános témakör, a ZTM, a tábortűz - minden a helyén volt egy feledhetetlen gólyatáborhoz, kifogásolhatatlan minőségben.
Egy indiános gólyatáborhoz illően az első éjszaka a tábortűzé volt. Tűzrakó különítményünk gondos munkájának eredményeképpen végül fel is lobbant a gigászi méreteket öltő tábortűz, melyre aztán az este folyamán megannyi merengő tekintet - tekintett. A révelgéseknek a felcsendülő gitárszó hangja vetett véget, mely - mivel minden vég egyben új kezdet is - a közös éneklés kezdetét jelezte. Tetőfokára hágott hangulat, zabolátlan jókedv (és az ilyenkor törvényszerűen megjelenő, teljesen fogalmatlan, nagyszekunddal és négy ütemmel megcsúszott második szólam) - ezekkel a slágvortokkal jellemezhető a tábortűzi danolás.
A toldys gólyatáborok hagyományait folytatva a második este a ZTM-ről (Zenés-Táncos Mulatságról) szólt. A ZTM-et mégcsak külön hirdetni sem kellett, a hangszóró hangerősségének növekedésével arányosan egyre több gólya jelent meg a helyszínen, s a hivatalos kezdésre már mindenki a táncparketten ropta. Önfeledt mulatozás, rendkívüli vígság - így fogunk visszaemlékezni a ZTM-re. Mindvégig fantasztikus hangulat uralkodott a jelenlévőkön, ami nem csoda, hiszen a lejátszási lista kifejezetten kiemelkedő, a társaság pedig igen színvonalas volt.
A 3 napos programsorozat fénypontját azonban minden kétséget kizárólag azon pekuliáris eset jelentette, mikor az utolsó napon az éjszaka közepén - a hivatalos kommunikáció szerint - egy ismeretlen, gólyatáborunktól teljesen független, ellenséges indián banda az éjszaka közepén váratlanul lerohanta táborhelyünket. Kíméletet nem ismerve felverték a gólyákat, majd különböző vérfagyaszó bátorságpróbák kiállására kényszerítették őket. Hátborzongatóak voltak ezek próbák, engem személy szerint még most is a hideg környékez, mikor belegondolok, min mentek keresztül. (Jómagam egyébként utólag értesültem tőlük a történtekről, az eset idején legédesebb álmomat aludtam.) Lidérces szellemek, dermesztő démonok, borzongató hullák, akasztott élőhalottak és tébolyult mágusok… Valóban emberfeletti bátorságra volt szükség a próbák kiállásához. Az ismeretlen törzs kilétére egyébként azóta sem derült fény, a bátorságpróbák után ugyanis nyomtalanul tűntek el az éjszakában…
Ugyanezen éjszakán az égboltot tüzetesen vizsgáló, jövendőmondó indiánunk - a csillagok baljós konstellációja okán - a másnapi reggeli torna elmaradását javasolta, mivel megtartása - tévedhetetlen megfigyelései szerint - végzetes természeti katasztrófákat vont volna maga után. Így esett, hogy másnap reggel csak a 8 órási reggelire kellett felkelni. Ezt a végzősök számottevő része - megmagyarázhatatlan és érthetetlen módon rájuk törő, kollektív, leküzdhetetlen fáradtságérzetre hivatkozva - kihagyta, ők lukulluszi reggelijüket inkább álmukban költötték el.
Egy emlékezetes tábor azonban nem csak éjszaka, hanem nappal is kiváló. Nem volt ez másképpen a mi esetünkben sem. A rejtélyes Nyomozós játék, az egyszeri és megismételhetetlen Fáraózás, az alattomos Csipeszezős, a futkározós Méta, a taktikázós Capture the flag, a kreatív kézműveskedés, a drámajáték, a japánfoci, a parasztactivity és az alszik a város - ilyen, s ezekhez hasonló megannnyi remek program került megrendezésre, s szolgált maradandó emlékkel a gólyák számára.
Összességében elmondható, hogy az idei gólyatábor fantasztikusan sikerült. Ezt magabiztosan állíthatom a rengeteg pozitív visszajelzés alapján.
Személy szerint hálás vagyok, hogy mint főszervező vehettem részt a programsorozat szervezésében. Köszönettel tartozom mindenkinek a megvalósításhoz nyújtott rengeteg segítségért. Külön köszönet illeti a másik főszervezőt, Spányi Mártát, akinek áldozatos munkája nagyban hozzájárult a gólyatábor sikeréhez.
