Reggel fél 7. Szédelegve, álmos szemekkel keresgéltük szüleinkkel azt a csoportot, aminek az egyik fele az osztályfőnökökből, néhány szaktanárból, és a tábort szervező leendő hatodikosokból állt. Megjegyzem, csak úgy mellesleg, a másik fele az osztályunkat fogja alkotni a következő hat évben. Mindenki elbúcsúzott a szüleitől, aztán elkezdte a vonat felé vonszolni brutálisan teletömött sporttáskáját (előrelátó és megfontolt tagok esetében ez gurulós bőrönd volt).

Előreugorva az időben, miután leszálltunk a vonatról, a kis csapat (kb. 90 fő) megérkezett a gólyatábor helyszínére, Balassagyarmatra. Először A-B osztály szerint választottak szét minket, aztán mindenki kiválaszthatta, kivel melyik házba fog költözni.

Na jó, ha mindenről ilyen részletesen beszámolnék, az kissé hosszúra nyújtaná a beszámolómat, szóval inkább rátérek a programokra.

Az első napon előre beosztott csoportokban forgószínpad-szerűen játékokat játszottunk, azt hiszem, megismerkedés céljából, a végzősök szervezésében. Minden csoportnak volt három-négy "mentora", akik mindenben segítettek minket, válaszoltak a kérdéseinkre, és szívüket-lelküket beleadták, hogy az ő csoportjuk nyerjen a több napos versenyben. És persze próbáltak minket lelkileg felkészíteni a váratlan dolgokra (mint például a bátorságpróba és a megafon, ami már akkor sem volt szimpatikus). A következő dolog a csapat nevének, csatakiáltásának, címerének kitalálása volt. Itt legfőképpen a kreativitás számított, ami így utólag visszagondolva nem minden csapatra ragadt… Este fantasztikus hangulatú tábortűz volt, mindenki köré sereglett, és olyan kultdalokat énekeltünk, mint a Mennyország tourist, a Valami Amerika... Hatalmas hangulata volt, de 10 körül mindenki visszatért a házába, hogy aztán 11 körül el is aludjon.

Széky Anna felvételegaléria megtekintése

És még folytathatnám, hogy "a második napon az történt, hogy...", de ellenállok a kísértésnek, és próbálom rövidre fogni. A következő napokban annyi programon vettünk részt, hogy az kimerítette egy egész havi programszükségletünket. Meg persze, kimerített MINKET is, és erre még rátett egy lapáttal a reggel hétkor kelés, a néha fülünkbe üvöltő megafonnal, néha (és szerencsénkre általában) lágy gitárszóval. A programok között volt pl. számháború az erdőben, sportversenyek, éjszakai bátorságpróba, görög mitológia előadása sci-fiben, musicalben, esetleg talkshowban (nem vicc, volt szappanoperában is), ZTM (Zenés Táncos Mulatság)... Nekem például az is tetszett, amikor az A-s fiúk a B-sek ellen játszottak le egy focimeccset úgy, hogy a lányok közben mindkét oldalon pomponlányokként szurkoltak nekik, krepp-papírból készült pomponokkal, koreográfiával, biztató szövegeket kántálva. Jó, a végére már az egész átment egy "Pomponlányok harca-dologba"... :-)

A lényeg, hogy rengeteget szórakoztunk együtt, és egészen összeszoktunk. XXI. századi gólyák lévén pedig mire másnap felkeltem (11-kor), addigra szinte mindenki ismert mindenkit a facebookon, és volt már csoportja is az 1. A-nak.

Állíthatom, hogy nem voltam még ilyen jó táborban. Jó, hétkor kellett kelni. Jó, teljesen ki lettünk ütve, mire hazaértünk. Jó, utána másnap 11-ig aludtam. Na és? Megérte... :-)

Széky Anna felvételegaléria megtekintése