Írta:
Írta:
Élményekben gazdag három napban volt részünk augusztus 28. és 30. között Tatán, az elsősök számára rendezett gólyatáborban. Rengeteg emlékkel gazdagodtunk, bizonyára mindannyiunk nevében mondhatjuk ezt. Hosszasan sorolhatnánk az eseményeket, de helyhiány miatt most csupán a tábor egy-két LEG-jét gyűjtöttük össze.
Az első nap hat csoportba osztották a társaságot, mindegyik csoport tíz-tizenkét gólyából és három-négy végzősből állt. A tábor alatt a csoportok tagjai végig együtt dolgoztak. Nagyon sok érdekes feladatot csináltunk, de számunkra a legjobb, egyúttal a legkreatívabb az volt, amikor egy színdarabot adott elő minden csoport. A feladat nem volt egyszerű, mivel szavakat, mondatokat kaptunk, amelyeket be kellett építenünk egy jelenetbe. Ennek az lett a vége, hogy mindegyik színdarab nagyon viccesre sikerült, hiszen a szavak nem igazán kapcsolódtak egymáshoz. Nem csoda, mennyit nevettünk például azon, hogy Harry Potter és Voldemort harcából egy boldog szerelmi történet kerekedett.
Bár a három nap alatt nagyon sok vicces élményben volt részünk, mégis talán a legtréfásabb az volt, amikor a végzősök rabszolgának öltöztek. Az áruk pár fagylalt, csoki, édesség volt. Egy óra hosszat azt csinálták, amit mi mondtunk nekik. Eleinte nem igazán tudtunk élni a lehetőséggel, de később a fantáziánk szárnyalni kezdett: [szerk. cenzúrája]. Az igazi móka csak azután kezdődött, amikor a rabszolgák összecsaptak egymással. Voltak, akiknek még egy kis tóban is meg kellett fürdeniük.
A víz és a zsebkendő. Miért?
A tábor megrendezése szinte tökéletes volt, azonban a szervezők nem gondoltak arra, hogy nem vittünk túl sok innivalót. Igaz, hogy amikor Tatára érkeztünk, zuhogó eső fogadott bennünket, de pár óra múlva már ragyogóan sütött a nap, és a sok fárasztó programtól nagyon szomjasak lettünk, így a víz „kincs” volt számunkra. A másik értékes dolog a zsebkendő volt. Szinte mindenki allergiás lett, azonban zsebkendőből sem vittünk eleget.
A csütörtöki bográcsozást követő késői lefekvés után alig telt el másfél óra, és péntek hajnali fél kettőkor már kelnünk is kellett, hiszen bátorságpróbára voltunk hivatalosak. A kimerítő játék végén (hajnali) négykor fáradtan dőltünk be ágyainkba, hogy kinyújtóztathassuk végtagjainkat. Az elalvás persze nem sikerült azonnal, de sebaj, hétkor már kelhettünk is, rohanhattunk a megszokott reggeli tornára. Ezt követően svédasztalos reggelivel csillapítottuk étvágyunkat. Miután jóllaktunk, rövidke szünet következett, mely alatt mindenki felkészült a városnéző túrára. A csoportok elindultak a kijelölt útvonalon, és meg-megálltak minden állomásnál, hogy újabb utasításokat és legódarabokat kapjanak. Mikor a csapatok elérkeztek az utolsó állomáshoz, az addig összegyűjtött legódarabkák összerakva egy figurát alkottak, amelyről a legkreatívabb módon kellett fényképet, illetve videót készíteni. A túra végére már mindenkinek korgott a gyomra, így ideje volt visszafelé indulni. Az éhes túrázókat meleg ebéd fogadta. Nem sokkal a hazaindulás előtt a csapatok még előadták az általuk húzott témákból fabrikált színdarabokat, melyeken mindenki igazán jól szórakozott. Ezután gyors értékelés következett a gólyatáborról, és elkészült a kihagyhatatlan csoportkép is. Mindez alig 18 óra alatt!
Hogy mi volt a legkellemesebb csalódás? Nehéz választ adni, de talán a végzősök viselkedése. Valószínűleg nem csak mi féltünk attól, hogy milyenek lesznek a „nagyok”. Mindenki vicces volt, kedves és segítőkész. Nem zavarta őket, hogy mi sokkal kisebbek vagyunk. Talán azért volt ez számunkra annyira meglepő, mert még nem volt szerencsénk olyan közösségbe kerülni, ahol a „nagyok”ennyire kedvesen viselkednek, és sokat foglalkoznak a legkisebbekkel. Valószínűleg ez az egyik jó dolog a Toldyban, az első toldys élmény, amire mindig emlékezni fogunk.
Ezeket a napokat leginkább a nevetés, a móka, az egymásra figyelés jellemezte. Köszönet mindazoknak, akik sokat tettek azért, hogy mindenki jól érezze magát!